Narkotikum és felépülés

Mit fed a „narcotics”, és mitől lehet függeni?
A hétköznapi szóhasználatban a „narkotikum” a kemény drogokat jelenti, de az NA ennél tágabban gondolkodik:

bármilyen tudatmódosító szer idetartozik, az alkoholtól és a vényköteles nyugtatóktól és fájdalomcsillapítóktól a stimulánsokon (amfetamin, metamfetamin, kokain) és az opioidokon át a szintetikus kannabinoidokig.

Klinikai nyelven szerhasználati zavarról beszélünk, és a függés kialakulásában a szer, a személy és a környezet együtt számít. Szemléletes, extrém példa a fentanil, amelynél néhány milligramm különbség az életet jelentheti, vagy a krokodilnak nevezett házi desomorfin, amelyről sokan épp a súlyos szöveti károsodások miatt hallottak. A közös pont az, hogy a használat egy idő után már nem szabad döntés, hanem kényszer.

Vannak szerfogyasztási trendek?
Igen, a szerpiac és vele együtt a függők mintázata is változik. A hazai ellátásban az elmúlt években látványos volt az új pszichoaktív szerek (a dizájnerdrogok) és a szintetikus kannabinoidok megjelenése, amelyek gyorsan terjednek, mert olcsóak és könnyen elérhetők. A trendek mögött gyakran nem a szer vonzereje áll, hanem az, hogy mi hozzáférhető, mi mennyibe kerül, és melyik közösségben mi számít „elfogadott” vagy „kevésbé veszélyes” dolognak.

Hozzátenném, hogy az NA-ban a szertől függetlenül ugyanazok a történetek térnek vissza, csak a szer neve változik.

Lehet-e „ártalmatlanabb” szerre cserélni?
Ez az úgynevezett keresztfüggőség vagy függőségáthelyezés, és nagyon gyakori jelenség. Aki az eredeti szerét egy elfogadottabbra cseréli (nikotin, alkohol, kávé, szerencsejáték, túlzott munka), az gyakran ugyanazt az érzelmi feszültséget próbálja tovább kezelni, csak más eszközzel, így a mögöttes probléma érintetlen marad. Fontos megkülönböztetni ettől az orvosi felügyelet melletti szubsztitúciós kezelést (például metadon vagy buprenorfin), amely szakmai alapokon álló, ellenőrzött terápiás eszköz, és nem az önkényes cserélgetés. A dohányzás az NA-ban is nagyon elterjedt, ami érthető, de a leszokásban ez is külön figyelmet érdemel.

Hogyan érthetik meg egymást az NA tagok, ha különböző szerektől függenek?
A hatásmechanizmus valóban eltér, de

a függés pszichológiai és élményszintű magja hasonló: a jutalmazó rendszer átrendeződése, a sóvárgás, a szégyen, a megromlott kapcsolatok és az az érzés, hogy az ember elveszítette az irányítást a saját élete felett. Ezért tud működni a csoport: a „téged is így hagyott cserben a szer?” élménye összeköt, akármi volt az anyag.

A kortárs támogatásnak van egy jól leírt hatása is, a segítő hatás elve, vagyis aki másnak segít, annak a saját felépülése is megerősödik. Az első találkozón sokaknak ez a legnagyobb megkönnyebbülés, hogy nem kell magyarázkodniuk.

Milyen sztereotípiákkal szembesülnek a szerhasználók?
A leggyakoribb a morális modell: aki szert használ, az „gyenge akaratú”, „megbízhatatlan” vagy „bűnöző”. Ez a szemlélet a függést jellemhibának látja, miközben a szakmai konszenzus szerint krónikus, visszaeséssel járó állapotról van szó, amelyben biológiai, pszichológiai és társas tényezők is szerepet játszanak.

A megbélyegzés azért különösen káros, mert az önbélyegzés (a „tényleg ilyen vagyok” érzése) maga is erős visszaesési kockázat, és sokakat visszatart a segítségkéréstől.

Az alkoholproblémával szemben a társadalom már elnézőbb, a tiltott szerek használóival szemben viszont még mindig nagyobb a távolságtartás, ezért jó, ha az emberről beszélünk („szerhasználó személy”), nem a címkéről („drogos”).

A Pécsi Egyetemisták Egyesület  részt vesz olyan egyetemi és közösségi programok megvalósításában, amelyek a fiatalok mentális egészségére, az online tér veszélyeire vagy éppen a kóros fogyasztás megelőzésére fókuszálnak.